A magyarok nyolcan voltak, többnyire földiek. Építőipari munkát végeztek illegálisan, egy 56-os hozta ki őket még tavasszal. New York egyik elővárosában laktak egy felújítás alatt álló kis kétszintes házban, amely egy volt Jersey sokszázezer hasonló háza közül. A szabolcsiak, – volt három László, két Lajos, – az emeleti szobákban, a borsodiak a Béla a Karesz, meg az öccse a Kiskaresz, földre tett matracokon a nappaliban aludtak. A metropolisból nem sokat láttak, igaz nem is voltak különösebben kíváncsiak rá. Az 56-os hajnalonta értük jött és este haza szállította őket. A szomszédok nem ismerték őket, tudták, hogy idegenek, de míg bajt nem kevertek, nem törődtek velük A magyarok sem sokat törődtek Amerikával, kinevették a fából, gipszkartonból épült házakat, esténként szalonnás rántottát ettek, akciófilmet néztek, már mindegyiküknek volt dvd lejátszója, és gyűlő pénzüket számolgatták.
Karácsonyra megelégelték a rántottát, és elhatározták, hogy disznót vágnak. Az 56-os, egy kis kóstolóért cserébe, segített nekik és a szállításukra használt viharvert Lincoln Continentállal elfuvarozott hozzájuk egy farmertől vásárolt disznót. A disznó csak pár napig lakott a kocsi tágas csomagtartójában, december utolsó napján leesett az első hó, a magyarok hajnalban, ahogy kell, megfenték késeiket, koccintottak majd leszúrták a malacot. A visítás messzire hangzott az üres utcán, de ők nem tulajdonítottak jelentőséget a disznóhalál e szükséges velejárójának. Pár házzal odébb viszont egy puerto-ricói néni, 40 éve maga is bevándorló, sokáig hezitálva bár, de feltárcsázta a 911-et.
A járőr kocsi kisvártatva a ház elé kanyarodott. A két fekete rendőrnek az éjszakai műszak után nem sok kedve volt rémeket látó nénik által hallott ?iszonyú hangok? után nyomozni, de azért a szolgálat az szolgálat, a nyitott kapun át a ház mögé sétáltak. A letaposott havon, akár egy absztrakt festmény, vérfoltok vezettek a házig. A két, összeszokott, sokat látott járőrtárs nem szólt egy szót sem, csak összenézett, nagy levegőt vett és fegyverüket előhúzva, lépett a tovább a verandára. Na, ott állt egy lavórban a fagyott vér. Ekkor beszóltak a központba erősítésért. Bár szívük a torkukban dobogott, lélegzett visszafojtva, lövésre kész fegyverrel, egymást fedezve haladtak tovább. A ház lakatlannak tűnt, – a magyarok az emeleten ittak áldomást. A fürdőszobába pillantva a látvány maga volt az iszonyat: a kádban húsdarabok tornyozódtak és a halom tetején egy máj és egy véresen csillogó szív remegett. Fentről lábdobogás, nevetés hangzott, a járőrök kimenekültek és sokkos állapotban kérték a kommandósok segítségét.
Az állig felfegyverzett kommandósok öt perc múlva kiérkeztek és rátörték az ajtót a nyolc vidám magyarra.
Azok hason fekve, megbilincselve, a rajtaütéstől, és az alkoholtól kábán nem igen értették, hogy kerültek hirtelen egy akciófilm kellős közepébe. Végül egyiküket, akire már ragadt valamennyi angol, és azt hitte az illegális munkáért fogták el őket, a fürdőkádban felhalmozott húsdarabokhoz vezették. Megkönnyebbülve kinyögte: Barbikjú. Majd az elszörnyedést látva még hozzátette: hungárian barbikjú.
No Comments