Manhattan. A Bryant Park zöld székein üldögélek és figyelem a New York-iakat. Sose néznek egymásra. Nem illik, nem szokás. Sose tudhatod, mondják. Iszonyú sokfélék. Elsőként is a fekete nők. Igézőek. Lusta párducként mozdulnak és mindenkin átnéznek. Csak parfümjük illata mer utánuk lebegni. Déltájban az üzletemberek egyen-fekete zokniban és cipőben, egyformán keresztbe tett lábbal ülnek a parkban. Kinai kaját esznek papírzacskóból. Sárga taxik, őszi falevelek kavarognak. Egy bump alszik békésen, lincolni pofaszakállal, kabátzsebéből tucatnyi márkás toll vége kandikál ki, mintha bármely pillanatban fontos szerződések aláírására kerülhetne sor. Mint rendes amerikai ő se lehet meg jármű nélkül, a mellette parkoló bevásárló kocsiban tartja minden holmiját. Egy másik vállán hatalmas papagáj ül. Egymás fülébe sugdosnak. A lábak közt mókusok cikáznak. Úgy tűnik, 1o millió boldog őrült lakja a várost.
A metropolis él és lüktet. Semmi sem intenzívebb, felvillanyozóbb, mint New York utcái. A tömeg, a forgalom, a Times Square éjjel nappal villódzó óriás fényreklámjai, a rap ütemére mozdulnak. Az emberek milliói elfoglalják, kóborolnak benne. Teljes vonzáskörzetében, a Metropolitan Areában, New Jersey alvóvárosaiban, ma már közel húsz millióan laknak, és reggelente az alagutak, hidak érrendszere, a Grand Central Station ingázók millióit önti Manhattan irodáiba. ?Vándálá, vándálá.? Reggelente az ?A? metrón befelé kínai kántálás tart ébren. Egy hónapba telt míg rájöttem, mit mond a kis Muck-ra hasonlító emberke:1 dollárért árul mindent.
New York a lehetőségek hazája: vehetsz pulóvert a Fifth Avenue-n 687 $-ért és ugyanazt egy külvárosban 12-ért. Hős lehetsz egy negyedórára, vagy eltűnhetsz benne nyomtalan. Itt minden lehetséges. Ez a világ át van itatva gazdagsággal, hatalommal, szenilitással, nyomorral és pazarlással, gőggel és erőszakkal. Itt minden jó minőségű. Egyfajta folyamatos önreklám és önszugesszió. New Yorkban a legjobb élni, mondják annak ellenére, hogy még sehol másutt nem jártak. És mindenki mosolyog. A rendőr, a külvárosi bevásárlóközpontok túlsúlyos lényei óriás élelmiszerhegyeket tolva, és a pénztáros is az öt centis golyóálló üveg mögül. Még a Természettudományi Múzeum lobbijában álldogáló Tyranus Rex is. Egyfajta udvarias mosoly. E mögé bújnak. Thanks, I?m fine. Mire háromnegyed órás utazásom végére érek, már csak én vagyok fehér a szerelvényen. Rockaway Beach 93. utca. Végállomás. A kisvárosi utcavégen a móló kövein az Atlanti óceán hullámai csapódnak szét. A végtelen víz fölött leszálláshoz készülő, Európából érkező utasszállítók fényei lebegnek. Európa még sose volt ilyen közel, és távol az újvilágtól.
No Comments